Mtina zírásai

1. A falak hirtelen kimozdultak a helyükből, a vakolaton pókhálóként szaladtak szét a repedések, szépen lassan az egész épület elkezdett darabjaira hullani. A téglák egymás után értek földet, vörös foltokat és lukakat hagyva a gondosan takarított padlóban, s könnyes búcsú nélkül váltak el a habarcstól, mely mindezidáig megóvta őket a társaiktól való elszakadástól. A kórterem neonfényei villogni kezdtek, mintha egy ismeretlen dallamot ismételgetnének a fényjátékukkal, a bútorok pedig elmozdultak a helyükről, táncot jártak a szobában az omló falak okozta porfelhőkben. Az egész olyan volt, mint egy mesésen megtervezett színpadi előadás, akár csak a Sound of Noise , olyannyira, hogy már-már csodálni kezdtem, ám végül, mikor megrepedt alattam a talaj és zuhanni kezdtem, megértettem, hogy az elmúlásban nincs semmi csodálatos, mesés, vagy ámulni való, nem bír mögöttes tartalommal, egyszerűen csak kitépi a szívedet, amitől úgy érzed, az egész világ összeomlik körülötted, te pedig futnál, még...

Sziasztok Zírásfalók! Szerettem volna karácsony előtt befejezni a Kim-et, de sajnos minden nap dolgozom, így nem marad erőm estére gépelni, de igyekszem legalább az ötödik részt felrakni 25-e előtt :D:D!! Köszi, hogy olvastok!! :D

1. Ahogy ott ültem a neonfényben azon az ocsmány narancssárga széken, és az óra mutatóinak végtelen küzdelmét figyeltem arra gondoltam, ilyen lehet egy vihar a sivatagban. Végtelen, messzire elnyúló, és kietlen, ahol a szél háborgását nem hallja senki, hiába tombol teljes erejéből. A kórház bosszantóan és kegyetlenül békés volt körülöttem, semmi sem mozdult, pedig a világnak ki kellett volna fordulnia a sarkaiból, minden izom- és idegszálával ott kellett volna lennie Kim mellett, hogy meggyógyítsa. Azért, hogy életben tartsa. Tom órák óta a panorámaablaknál állt és bámult a semmibe. Homlokát a hideg üveghez nyomta, a kezeivel hol megtámaszkodott, hol céltalanul lógatta őket maga mellett, de ettől eltekintve meg sem mozdult. Néha megdörzsölte a homlokát a mutató és a hüvelykujjával, és én minden alkalommal tudtam, hogy sírva fakadt, de egyszer sem léptem mellé, hogy megvigasztaljam. Azt akarta, hogy ott legyek, Kim miatt, ugyanakkor pedig szerette volna, ha távol maradok, miatta. Im...