Temesi néni
Temesi nénit mindenki ismeri, aki a házban lakik, pedig az három lépcsőházból, lépcsőházanként hét emeletből, emeletenként négy lakásból áll. Az épületet ‘64-ben adták át, ő azóta lakik fent az ötödiken. Járása nehézkes, ezért van egy kissé megkopott, de masszív botja is, ő mégis mindig gyalog jár. Minden délután sétálni indul, akkor is, ha dög meleg van, ha szakad az eső, de akkor is, mikor a szél a belvárosig viszi az elejtett zsebkendőket. Álldogál kicsit a kapualjban, ahová nem érnek el a Nap tűző sugarai, sem a szél csípős hidege, és ahová a hópelyhek is csak véletlenül tévednek. Beszédbe elegyedik mindenkivel, akinek arra visz az útja, kedvesen bókol, mosolyog, azután sétál egyet a ház körül, lassan, komótosan, hiszen nincs hová, nincs kihez sietnie. Temesi néni egyedül él. Sétája végeztével leül a ház előtt, az egyik valamikor piros padra, amit már annyira kikezdett az idő, hogy szálkái időnként megtépik Temesi néni nejlon otthonkáját. Az utat figyeli ott, ahol az a há...