Józsi és a vulkán
Alig bírtam kikászálódni az ágyból, pedig az elmúlt harminc év minden vasárnapján - kivéve ünnepnapokon - hajnali négykor kelek. A gyárban hatkor kezdődik a műszak, én pedig dolgosabb vagyok annál, minthogy elkéssek. Öt órakor már a buszmegállóban várakozok, Ilikével, aki a könyvtárban takarít minden áldott nap - kivéve ünnepnapokon. Nyáron jobb, ilyenkor legalább nem vacog az ember foga, nem beszélve Ilikéről, aki a hideg napokon állandóan a sajgó lábáról panaszkodik, arról, amit már kétszer tettek fekvőgipszbe. Ma János van szolgálatban, így leülök a szokásos helyemre, a forgón túlra és Ilikét hallgatom, ahogy az unokáiról áradozik. Mikor Pista vezet, az más. Olyankor megállok a túlfűtött, füstös sofőrfülkénél és a feleségeinket szidjuk. Mondjuk az én feleségem mérföldekkel jobb a Pistáénál, de ezt nem mondom meg neki, csak rákontrázok a panaszaira, hogy „Igen, igen, de képzeld az Erika…” és igyekszem valami rosszabbat mondani. Persze a fele sem igaz, amit Erikáról mesélek, mert...