Csak a boltba megyek...
Suttyomban húzom a sportcipőmet, amíg te apával a kisszobában kirakózol. Nesztelenül bújok bele a kabátomba, aztán olyan óvatos mozdulatokkal fordítom el a kulcsot a zárban, mint tinédzser koromban, amikor kilopóztam az éjszakába. Ha szerencsém van, észre sem veszed, hogy elmentem. Visszaérek anélkül, hogy az egészből bármi is feltűnne neked. Ha szerencsém van. De nincs. Elkészül a nagy mű, Villám McQueen minden darabja a helyére kerül, te pedig boldogan kiáltasz fel: - Anyuci, anyuci, kész! Nagyon ügyesek vagyunk az apával! Anyuci, anyuci! - Hallom, ahogy felpattansz és elindulsz felém a nyikorgó parkettán. Szinte látom magam előtt a büszke mosolyt az arcodon. Talán már ezerszer is kiraktad ezt a kirakót, úgy tűnik, sosem unod meg. És te ezredszerre is olyan büszke vagy magadra. Én meg rád. Olyan borzasztóan ügyes vagy! De apa tudja, ezúttal nagy a tét, most nem szabad büszkélkedni. Még nem. - Gyere Mókuska, rakjuk ki a Micimackósat, meg az Elzásat is, majd utána me...