Sírodnál

Mily furcsa, hogy most itt állok én,
Hamvadó testednek, sírodnak tetején.
Tán csak tested halt meg nélküled,
És én még most is foghatom kezed.
Nem emlék vagy, hanem jelen,
Mert mélyen élsz még a szívemben.
2002.07.01.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fly away

Kép
Már ezerszer csinálta, most mégis hezitál. Nem a feladat rettenti el, hanem a gondolat, hogy ez nem a valóság, csak egy vágyálom. Melegítője zsebéből előveszi a mobilját, megnyitja a levelezését, feszülten figyel, mert meg van győződve róla, hogy az e-mail, amit keres, mostanra eltűnt, hogy soha nem is létezett, az csak az elméje tréfája volt álom és ébrenlét között.      De a levél még mindig ott van, rákoppint, mire megjelenik a WestJet visszafogott kék-zöld logója, rajta a kanadai juharlevéllel, alatta a megszólítás, ahol továbbra is az ő neve áll. Apró mosoly fut át az arcán, a telefonját visszacsúsztatja a zsebébe, aztán leveszi a bőröndjét polcról, amivel hajnal óta farkasszemet néz, és mint aki fél, hogy meggondolja magát, felrobog vele az emeletre.      Öt éve légiutaskísérő, ami valójában csak három, mert az elmúlt két évben, noha szerződése a WestJet-tel továbbra is élt, kertépítő és ingatlanügynöki munkából fedezte havi kiadásait. A légiforgalom ...
Még több zírás »

Csak a boltba megyek...

Kép
Suttyomban húzom a sportcipőmet, amíg te apával a kisszobában kirakózol. Nesztelenül bújok bele a kabátomba, aztán olyan óvatos mozdulatokkal fordítom el a kulcsot a zárban, mint tinédzser koromban, amikor kilopóztam az éjszakába. Ha szerencsém van, észre sem veszed, hogy elmentem. Visszaérek anélkül, hogy az egészből bármi is feltűnne neked. Ha szerencsém van. De nincs. Elkészül a nagy mű, Villám McQueen minden darabja a helyére kerül, te pedig boldogan kiáltasz fel: - Anyuci, anyuci, kész! Nagyon ügyesek vagyunk az apával! Anyuci, anyuci! - Hallom, ahogy felpattansz és elindulsz felém a nyikorgó parkettán. Szinte látom magam előtt a büszke mosolyt az arcodon. Talán már ezerszer is kiraktad ezt a kirakót, úgy tűnik, sosem unod meg. És te ezredszerre is olyan büszke vagy magadra. Én meg rád. Olyan borzasztóan ügyes vagy! De apa tudja, ezúttal nagy a tét, most nem szabad büszkélkedni. Még nem. - Gyere Mókuska, rakjuk ki a Micimackósat, meg az Elzásat is, majd utána me...
Még több zírás »

Epilógus

1. Három hetet kellett kórházban töltenem, mialatt az orvosoknak kétszer kellet megműteniük, az átélt tragédia miatt, pedig rendszeresen meglátogatott egy agyturkász, akinek a szabadon bocsájtásomkor alkalmassá kellett nyilvánítania a gyermeknevelésre. Nevetséges volt, ahogy azt kellett taglalnom, hogy cserélek pelenkát a gyerekemen, aki ráadásul lassan előbb jár budira, mint kakál pelenkába. Persze megkérdezte, mit teszek, ha sír, ha lázas, ha elesik, ha homokot nyel, ha hasmenése van, ha nem akar fürdeni, ha hisztizik, stb. Persze közben mindvégig próbált felbosszantani, mert meggyőződése volt, hogy némi agressziót mutatok a történtek után, és ezt be is akarta bizonyítani, ami majdnem sikerült is, mert hogy nekem meg az volt a meggyőződésem, hogy az a nő még életében nem látott nemhogy gyereket, még kölyök macskát, sőt ebihalat sem. Utólag tiszta képtelenségnek tűnik az egész, még Kim halála is. És nagyon sok dolog nem megy ki a fejemből, például, amiket Tom a fejemhe...
Még több zírás »